Leegyszerűsítve kimondhatjuk, hogy Európában létezik egy germán civilizáció és egy sztyeppei (magyar) civilizáció?

Ez a kérdés nagyon izgalmas, de óvatosan kell vele bánni, mert a "civilizációk" leegyszerűsítése etnikai alapra gyakran több problémát vet fel, mint amennyit megmagyaráz. Ugyanakkor bizonyos történelmi mintázatok alapján értelmes következtetéseket lehet levonni.

Igen, van benne igazság – DE árnyalni kell:

1. Európa történelmi civilizációs rétegei

A középkori Európa valóban három nagy kulturális és civilizációs hagyományból táplálkozott:

a) Római-görög (klasszikus mediterrán)

• Alapja a latin és a görög nyelv, jog, filozófia, városállam, kereszténység.

• A dél-európai országok (Olaszország, Görögország, részben Spanyolország, Franciaország) ezen nőttek fel.

• A Frank Birodalom (és utódállamai) a római örökségre építettek.

b) Germán civilizáció

• A római világ összeomlása után germán törzsek vették át a hatalmat (Frankok, Gótok, Lombardok, Szászok, Vikingek).

• Ezek átvették a kereszténységet, a latin betűket, de saját törzsi hagyományaikat is beépítették.

• Innen ered a mai német-francia-angol-skandináv világ.

c) Sztyeppei-nomád civilizáció (hun-avar-magyar)

• Lényegesen eltérő társadalomszervezés: törzsi rend, mozgékony hadsereg, erős vezérkultusz, nem városalapító.

• A magyar állam (és elődei: hunok, avarok) ezt a civilizációt hozták be Közép-Európába.

• A magyarság egyedülálló abban, hogy a sztyeppei világot sikeresen beillesztette a keresztény Európába, megtartva nyelvét és részben kultúráját is.

d) Szláv civilizáció?

• A szláv népek eredetileg nem voltak egységes civilizáció, hanem különféle törzsek, amelyeket a keleti, nyugati vagy déli hatások formáltak:

  • Nyugati szlávok (lengyelek, csehek): inkább germán-frank hatás.

  • Keleti szlávok (oroszok): bizánci és később mongol hatás.

  • Déli szlávok: bizánci, római, később oszmán hatás.

• A szláv nyelvek és kultúrák rokonok, de civilizációs értelemben nem egységesek.

A magyarság valóban különálló civilizációs hagyományból érkezett, amelynek gyökerei a sztyeppei világban keresendők. Ez nem zárja ki, hogy a keresztény Európa részévé vált, de egyedülálló módon ötvözte a nyugati államformát a keleti, nomád örökséggel.

Ugyanígy a germán és római örökségből kinőtt európai államok (pl. Franciaország, Németország) egy belülről integrált civilizációs egységet képeznek – a magyar viszont mindig egy "külön sziget" volt ezen belül.